Kevés olyan betegség létezik, melynek csak fizikai, vagy csak lelki tünetei vannak - többnyire keverednek. A szomatizálás, pontosabban szomatoform kórkép lényege, hogy a lélek problémáinak testi megnyilvánulásai lesznek. Mindkét nemnél előfordul, de nőknél gyakoribb a jelenség, sokszor érthetetlennek tűnnek a fizikai panaszok.

A szomatizálás időről időre visszatér. A lélek beteg, de sok esetben a páciens nem tudatosítja magában, milyen érzelmi behatás éri, és hogy ez egészségére is hatással van. Pedig ha a lélek szenved, az testi tüneteteket is produkál. A betegnél először állandó rossz hangulat, pesszimizmus figyelhető meg. Nemigen érez örömöt, elbizonytalanodik. Vannak dolgok, melyek hajlamosabbá tesznek a pszichoszomatikus betegségekre - a nem, a kor, az illető személyisége, foglalkozása és társadalmi helyzete.

Napjainkban nagyon sok ember nyomja el problémáit, vagy talán magában már feladta, hogy megoldja őket. De nem sejti, hogy fizikai panaszai hátterében ezek állhatnak. Ennek fényében nem meglepő, hogy egy-egy háziorvosi praxisban a betegek közel 20 százaléka lehet szomatizáló. Azok, akiknél a lélek problémája testi tüneteket öltött, többnyire mentális gond is van: nagy részük szorongásos, depressziós.

A panaszaik pszichológiai zavarokkal magyarázhatók. Egy ausztrál tanulmány szerint igen gyakori a háziorvosok praxisaiban a szomatizálás, gyakrabban fordul elő, mint a depresszió és a szorongás. Utóbbi kettőt azonban el is fedhetik a szomatikus tünetetek.

No, de mi baja?

Az egészség törékeny, ha a lélek nincs rendben. A szomatoform zavarok elsősorban olyan testi tüneteket okoznak, mint például zsibbadás, megmagyarázhatatlan fájdalom. Szervi elváltozást, megbetegedést az orvos nem talál a háttérben. A beteg egészségesnek tűnik - általában beutalják mindenféle kivizsgálásra: reumatológiára, belgyógyászatra, neurológiára. A kivizsgálások során nem találnak komolyabb gondot - ezután kerül a pszichoterápiára, ahol már esélyesebb, hogy megfejtik a titokzatos fájdalmak okát. Amely a lélekből indul...A testi panaszok hátterében állhatnak családi, munkahelyi stresszhatások.

Két főbb megjelenési formája van a szomatoform zavaroknak. A konverziós zavar kialakulása mögött a lelki feszültségek, stresszhatások, az érzelmileg megterhelő események állnak. A betegben ez nem tudatosul, de testi panaszokban jut kifejezésre. A konverziós zavart Freud „fedezte fel”, kezdetben hisztériának nevezve a betegséget. A tünetek között szerepel nemcsak a zsibbadás, de végtagbénulás is, egyensúlyzavar, nyelési zavar, beszédképtelenség, érzékszervi problémák.

A probléma akár krónikussá is válhat. Rohamszerű formában is jelentkezhet: a beteg elájul, izomrángása lesz. Konverziós zavar esetében a tünetek nem függnek össze valós testi elváltozással. A beteg tényleg szenved, de nincs tudatában, hogy a lélek problémáját érzi a testi tüneteken át.

A hipochonderektől már bizonyára hallottunk - sőt, lehet, a környezetünkben is van belőlük néhány. Képzelt beteg a legmegfelelőbb elnevezésük. Valójában egészségesek, mégis visszatérő vendégek az orvosi rendelőben. Azok, akik hipochondriasisban szenvednek, panaszaikat valamilyen súlyos betegség előjelének tartják. Az orvos gyorsan megállapítja, hogy az illetőnek semmi baja, kizárható a súlyos betegség gyanúja. A páciens azonban nem hiszi el, hogy egészséges, időről-időre visszatér, újabb tünetekkel, feltételezésekkel előállva, végül azt is eléri, hogy ismét kivizsgálják.Mentálisan azonban szoronganak ezek az emberek: folyton súlyos betegségtől tartanak, figyelik testi működésüket. Ha meg is nyugszanak kissé, napok múlva visszatérnek a kételyek, a pszichológiai kezelést pedig elutasítják, hiszen meg vannak győződve róla, hogy fizikailag betegek. Igen nehéz őket kezelni.